A ToDo
A ToDo, a Microsoft megoldása a digitális csekklistára. Ennek lényege, hogy különböző szempontok szerint rendezve megjeleníthetőek a feladatok, melyeket szeretnénk elvégezni, akár ma, akár később, visszanézhetőek a korábban elvégzettek és átlátható módon tervezhető ezáltal az életünk. Mielőtt elkezdtem volna használni a ToDo-t, azzal küzdöttem minden nap, hogy a rengeteg feladat közül, melyeket aznapra kitűztem magamnak, egyeseket elfelejtettem, míg másokat nem teljesítettem időhiány miatt. Nem mondom azt, hogy a programmal való ismerkedés kezdeti időszakában már megoldódtak például az időhiányból adód problémák, de szép lassan, minden olyan gondot sikerült eltüntetnem az életemből ennek segítségével, ami a napjaim túltervezésével jártak. Mára már kijelenthetem, hogy megváltoztatta az életemet. Tudom, ez kicsit sablonos, kicsit hihetetlen és nagyon marketingszagú kijelentés, de tényleg ez történt.
Először eltűnt a felejtés. Bármi jutott is az eszembe, azt beírtam a ToDo-ba, majd annak tudatában, hogy minden felírásra került, szépen hátra dőltem. Gondoltam, hogy a dolgok így rendben vannak, beállítottam mindent, majd jelez, amikor kell és eszembejuttatja, milyen feladataim lennének. Aztán szétszórt emberhez méltó lendülettel felejtettem el bizonyos pontokat beállítani, vagy teljesíteni feladatokat, amik így egyre jobban gyűltek. Már az összes bekerült egy listába, de azt a listát karban kellett tartani, valamint kipipálni rajta dolgokat.
Szokásos túltervezési percek következtek. A ToDo-ban lehet kategorizálni, alkategóriákat beállítani, a tevékenységeket résztevékenységre bontani és hasonló módon túlgondolni az életet. Ennek hatására sikeresen létrehoztam a legelhanyagolhatóbb tevékenységeknek is újabb és újabb kategóriákat. Így azzal ment el az időm egy része, hogy ezekbe pakolásszam a feladataimat, holott teljességgel értelmetlenül lettek így szétszedve egymástól.
Mikor megelégeltem a lemaradásokat, az ezerfelé pakolászást és a túltervezés okozta napi fejfájást, más irányba kezdtem el gondolkodni. Ekkoriban már a Microsoft Plannert is tanultam használni, így adta magát, hogy összekössem a két programot. Ennek eredményeként Plannerben részletesen megtervezhettem mindent, ami hosszabb ideig tart, vagy csak távlati cél, a ToDo-ban pedig a napi, esetleg heti feladatok kaptak helyet. Ekkor érkeztem meg. Az időmenedzsmentem végre lépést tudott tartani azzal, hogy egy napban csak 24 óra található, amit alvásra, evésre és egyéb dolgokra is kell használni.
Hatalmas segítség volt, hogy a ToDo-ban rendezetten láttam minden feladatomat és amin elkészült kipipálhattam. Ez utóbbi tevékenység egy kellemes érzést keltett bennem, hiszen vizuálisan láttam a teendőim fogyását és összekapcsolódott egy hanggal, melyet a program ilyenkor kiad magából.
Ha kíváncsi vagy, a ToDo működésére, vagy neked is kellene egy hasonló fordulat az életedbe, akkor ajánlom figyelmedbe a következő oldalak tartalmát:
VALili 